Ha mindez még nem lett volna elég, az NMI Gasztrobuszánál is érdemes volt megállni. Prohászka Béla, a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség elnöke, a Rákóczi-emlékévhez kapcsolódó menüvel várta a látogatókat.
A kóstolást sűrű, mézes forró csokoládé indította, amelyet szegfűszeggel, fahéjjal, őrölt szerecsendióval és vaníliával fűszereztek.
Rákóczi szalámi is került a kínálatba, amihez az erdélyi fejedelemnek nem sok köze van, bennünket azonban a leves fogott meg igazán. Sűrű volt, szívet-lelket melengető, kellően pikáns és tartalmas, közben mégis megőrizte a frissességét. Pontosan olyan, amelyből az ember szívesen kér még egy merőkanállal.
A séf borsi tehénhúslevesként mutatta be a fogást, majd elmesélte, hogyan készült. Az alapot mangalicaszalonna és sonka adta, erre kerültek a fűszerek, köztük boróka, babérlevél és koriander. A pirítást követően vöröshagyma, sertéshús, répa, petrezselyemgyökér, zeller, zöldborsó és zöldbab gazdagította az ételt. A név hallatán adódott a kérdés, hogyan került sertéshús a tehénhúslevesbe.
A magyarázatot a főzőlé adta, a hozzávalók ugyanis marhahúslében főttek meg.
A végén tárkony, reszelt torma és tejfölös habarás tette teljessé az ízeket. A levesben megbújó gabonáról először azt hittük, árpagyöngy, de kiderült, bulgurral tették még tartalmasabbá. Desszert is jutott a menü végére, tepertős-szilvás papuccsal zárták a kóstolást. A falatozás és a forralt borok kóstolása közben a színpadon néptáncosok és más táncos produkciók váltották egymást.















