Két lépés hátra, nagy lépés előre

A globalizáció, a nagyüzemi feldolgozás, az adalékanyagok fej1ődese es elterjedése, a mennyiségi szemlelet - és még sorolhatnánk - nem tett jót az ízeknek es a legtöbb esetben a minőségnek sem az é1elmiszer előállítás terén. Többek közt ez az egyik oka, hogy a hajdan Európa-szerte híres magyar é1elmiszer-termékek és a magyar konyha ma nincs a világ élvonalában. Még akkor is így van ez, ha egyre több elkötelezett szakember dolgozik azon, hogy ez megváltozzon, egyre több versenyen nyernek értékes díjakat és kapnak komoly szakmai elismeréseket a magyar szakácsok, cukrászok, gasztronómiai szakemberek. Ám a hétköznapokban ezt a minőséget ritkán sikerül reprodukálni. Az okok legfőbbike az alapanyagok minőségében keresendő. A hazai üzletekben és piacokon egyszerűen nem lehet beszerezni azt a minőséget, amelyből va1óban csillagos szinten lehet főzni, alkotni. így a legtehetségesebb, legtanultabb, legkreatívabb szakáccsal sem érhetők el a kitűzött cé1ok. Ezért kell a visszalépés. Visszalépés dédanyáink, nagyanyáink korába, de lehet, hogy szüleinkébe is elég lenne. Oda, ahol meg gyümölcs volt a lekvárban, ahol a pékek nem sürgettek a tészta keleset, de lehet hogy elég csak addig, ahol nem kellett stabilizátorokkal és ízfokozókkal feljavítani semmit, mert úgy volt jó, ahogy volt. Esetleg oda, ahol a magyar szürke marha es a magyar mangalica fogalom volt a vásárokban, de lehet, hogy elég oda, amikor a magyar gyümölcsöt ízjavítónak vásárolták a nyugati gyümölcslé gyárak. Szerencsére, ez a visszalépés itt-ott már észrevehető.

Egyre több helyen kaphatunk házi kecskesajtokat, de már több falusi fesztiválon hozzá lehet jutni va1ódi házi lekvárokhoz, savanyúságokhoz és egyre többen hajlandóak dupla árat fizetni, csakhogy va1ódi, hagyományosan készült kenyeret ehessenek. Ez azonban meg kevés a valódi szakácsboldogsághoz. Ahhoz nemcsak a gasztronómusokná1, de a hatóságoknál is szemléletváltásra lenne szükség. Éppen csak annyi, hogy hagyják megtörténni ezt a visszalépést, inkább segítsék mintsem büntessék a hagyományokat, ahogy igen sok nyugat-európai országban, nálunk is lehessen az adott régióra, körzetre, falura jellemző termékeket kapni a boltban, hivatalosan, ne pult alatt, titko1ózva. Az már csak hab lenne a tortán, ha mindezt az állam is támogatna. Ez 1enne az igazi csillagos lépés!